Mostanában azt vettem észre magamon, hogy az idő előrehaladtával már nemcsak az a fontos számomra, hogy a testem ki legyen kupálva, jóval inkább kiegyensúlyozottabb vagyok akkor, ha a lelkem rendben van. Mert ha az egészséges, minden sokkal szebb. Még én is! 

Próbáld csak ki! Gondolj egy olyan időszakodra, amikor nem voltál igazán jól lelkileg, teljesen mindegy, milyen problémád volt. Ha belenéztél a tükörbe, nem azt az embert láttad, akit szerettél volna, ugye? Természetesen nem! Hiszen ok-okozat ez, véleményem szerint. Tehát valamilyen szinten úgy gondolom, az egészség kulcsa a boldogság.

Mivel már egy ideje elég sok közöm van a pszichológia tudományához, ezért a humanisztikus pszichológiának két nagy alakjára gondolok olyankor, mikor a lelkemet építem, a boldogságomat keresem. Kíváncsi vagyok, Nektek mi a véleményetek a két meglátásról. Mennyire gondoljátok igaznak az alábbiakat?

Maslow-rendszer (1956): Maslow szerint az önmegvalósításra való törekvés az, ami a legfontosabb egy ember életében. Az ő nevéhez fűződik a szükségletek hierarchiája. 

Maslow úgy véli, hogy az az elsődleges, hogy az alapvető szükségleteink kielégüljenek. A létfenntartás, vagyis a fiziológiai szükségletek ezért az első lépcső. Tehát, ha ezek kielégülnek pl.: tudok mit enni, akkor jöhet a többi.

Nevezetesen a biztonság, vagyis hogy pl.: holnap is legyen mit ennem.

Aztán Maslow sorrendjében az "emberibb" szükségletek következnek:

Elsőként a közösséghez tartozás igénye, a szeretet. Szeretni és szeretve lenni, az szeressen, akit én is és úgy, ahogy azt én szeretném. Ez személyhez kötött igény, nem úgy, mint a következő.

Az elismerés igénye, vagyis a státusz, presztizs az általános elfogadást tekinti fontosnak és majd csak ez után jöhet az, ami Maslow szerint a "legek legje":

Az önmegvalósítás. Ez az emberi hajtóerő legmagasabbik szintje, minden emberben megtalálható és kielégíthetetlen (a fentiekkel szemben). 

Fontos megemlíteni, hogy a szükségletek hierarchiája egy elméleti rendszer. Tehát általában igaznak vélik, de természetesen vannak kivételek. A Maslow-rendszer önmagában azért humanisztikus, mert nem szűkíti le az önmegvalósítást a gyermeknemzésre (ellenben Sigmund Freud-dal). Inkább arra koncentrál, hogy bárki bármiben tehetséges lehet, bármilyen területen megtalálhatja a helyét, kifejezheti önmagát; nem tüntet ki egyetlen egy területet sem. 

A másik nagy humanisztikus gondolkodó Carl Rogers volt. Ő azt vallotta, hogy az a személy legyen a középpontban, akivel foglalkozunk, tehát az egyén szubjektív nézőpontja volt számára a legfontosabb. Mert úgy tartotta, hogy ha tudjuk, hogy miként látja a világot a kliens, jobban megérthetjük az érzéseit, véleményét, cselekedeteit.

A cikk szempontjából az alakkövető tendencia a legfontosabb, amit Rogers megfogalmazott. Ennek a lényege, hogy minden anyag - az élettelen természet anyagai - arra törekszik, hogy megteremtse a legszebbik énjét, még akkor is, ha a feltételek nem állnak a rendelkezésére. Például ha egy krumplit a pincében hagyunk, törekedni fog arra, hogy létrehozza szebbik énjét, tehát csírázzon pedig a pince nem igazán az a hely, ahol a krumpli számára fontos feltételek meglennének (napfény stb.). Rogers úgy látta, hogy az ember is ilyen és három fő feltételt írt le, amely elősegítheti azt, hogy boldogan éljünk:

  1. Feltétel nélküli elfogadás: az elfogadás kinyitja az embert. Tárt karokkal kell járni, befogadni bárkit, aki úgy közeledik. Magamba kell nézni, hiszen az elfogadás korlátja bennem van.
  2. Hitelesség: az elfogadás csakis akkor ér valamit, ha az hiteles. A hiteles el nem fogadás jobb, mint a hiteltelen elfogadás.
  3. Empátia

Rogers szerint az egyén akkor működik hatékonyan, ha az ideális self (amilyen igazán lenni szeretne) és a reális self (amilyennek most látja magát) optimális távolságra vannak. Ezt az optimális távolságot csakis mi érhetjük el, mi vagyunk minden információ birtokában!

Ez a megközelítés is elterjedt, de sajnos nem mindig működik.

Összességében tehát a két humanisztikus gondolkodó másképp közelítette meg a boldogságot és az egészséget és ezek kapcsolatát. Személy szerint azt gondolom, ha a kettőt összemosnánk, talán tényleg kapnánk egy egészséges, boldog embert. De természetesen mindenkinek más a meglátása ezzel kapcsolatban. 

Neked mi a véleményed?